Kedves Lépegetők!

Szeretnénk figyelmetekbe ajánlani az alábbi történetíró pályázatot, amelyet a Ráhel Segítséget Szervező Alapítvány...

Az Irodalmi Lépegető úgy egy hónapja meghirdette az Év verse díjat.
Egy előzetes szakmai zsűri döntésének megfelelően...

Kedves Olvasó!

A következő művekre szeretnénk felhívni a figyelmet:

Novella:
...

Értelme nincs talán, minden úgy kavarog,
Zavarok? Akarok búzát, de mégsem takarok.
Hadarok? Talán csak félek, a sötét alakok
Alapot raktak, jól helyben hagytak
De nincs gondom, mégis elmondom,
Segítek, jégpáncélt hevítek, fázol hótól,
Ami belül véd a jótól
Zenész vagy, játszod a kadenciát,
Leplezed a körötted levő dekadenciát,
Tejben, vajban fürösztöd az ösztönt
De ön dönt, életet vagy börtönt,
És a szabadság a rabság, amelyben
Nem mozdulunk, maradunk egy helyben,
közben mindenki valaminek a foglya,
De fel sem fogja, az ördög fogja,
S elhiteti veled, hogy jól van ez magyarok.
Na takarodj, meséidben hinni már rég nem akarok
Tudd, meg nem a cigány a cián,
nem a héber a métely
Hanem a böszme eszme, melyet eszet vesztve
Követ a gyűlölet követe.
Nem csak az üveg üres, a szív is fonnyadt
Az alkohol – tudod – nem oltja a szomjat,
De mindjárt szombat, valami belülről kötelez
Hogy magadat még jobban odakötelezd
S elajándékozd, amit te is úgy kaptál,
S hagytál mindent veszni, a kiáltás nesznyi,
De hallgass egy kicsit, hátha hallod,
Bal, jobb, tégy egy lépést,
Igyekezz, hogy behozd a késést.
Eklektikus, hektikus, szkeptikus,
És talán nem én vagyok a szebb típus
De tudom, hogy nem jó, hogy neked egyre megy
Hogy a gonoszság előre egyre megy…

Vissza az oldal tetejére