Kedves Lépegetők!

Szeretnénk figyelmetekbe ajánlani az alábbi történetíró pályázatot, amelyet a Ráhel Segítséget Szervező Alapítvány...

Az Irodalmi Lépegető úgy egy hónapja meghirdette az Év verse díjat.
Egy előzetes szakmai zsűri döntésének megfelelően...

Kedves Olvasó!

A következő művekre szeretnénk felhívni a figyelmet:

Novella:
...

Egyik reggel arra ébredek, hogy nincsen identitásom. Erre rádöbbenve azon mód el is kezdem keresni. De higgyétek el mindenhol kerestem. Megnéztem a polcon a könyvek között, áttúrtam a komódot, sorra leellenőriztem a fiókokat. De még nyomát sem találtam sehol. Mind idegesebb lettem és egyre lehetetlenebb helyeken kezdtem keresni. Átnyálaztam egyenként a könyveket, kiszórtam mindent a komódból, kirángattam helyükről a fiókokat. Ám a java még csak most következett. Bekukucskáltam a szőnyeg alá, a komód mögé, a bútorok réseibe. Átrágtam magam a régi ócskaságokon és dühöngve kajtattam a szoba sarkába felhalmozott limlomok között. Hátam mögé dobáltam mindent, ami nem kellett. Repült a kalucsni, a ködmön, a kamásli, a kucsma és egy fél konflis a náthás lovász inassal. Utána szállt még egypár ceruzahegyező, a plakett és két szamovár.
Mérgesen söpörtem le a maradék könyvet a polcokról inkább elkeseredésemben, mint a siker reményében. Egy darabig duzzogva ültem a szobám romjain. De nem, nem. Velem nem lehet csak így kibabrálni. Megkeresem én az identitásom, még ha addig élek is. Nyakam köré csavartam a zsiráf mintás kötött sálamat és kirobogtam az ajtón. Odakint elég kellemes idő volt. Tipikus kora őszi időjárás. Az a szakasza az évnek, amikor elegendő csupán, az enyhe és a mérsékelt szavak használata a légköri viszonyok jellemzésére. Némi szellő fúj, enyhén és délutánra mérsékelt mennyíségű csapadék várható. Visszarohanok egy esernyőért és, hogy bezárjam a ház ajtaját.
Végig sétálok a Maglódi úton, meglátogatom a Hősök terét végül elérkezem a Szabadság szobor talpához. Identitás sehol. Keserűen tekintek végig a városon. Egyáltalán itt van? Unottan leténfergek a Gellért-hegyről. A beígért zápor megérkezik. Lassabbra veszem a tempót és kinyitom az ernyőmet. Kihívóan méregetem a Lánchíd oroszlánjait.
Tulajdonképp nem is vészes így, identitás nélkül. Eddig is megvoltam egész jól. Tulajdonképpen jelenlegi helyzetem szabadságot ad, nem? Csak akkor tudnám mért kerestem egész nap. Miközben győzködöm magam, megpróbálom nem mereven bámulni a velem szemben ülő igen kancsal nőt. Ja igen, egy buszon utazom. Egyébként nem lenne csúnya, de szegény nagyon kancsal. Igen ízlésesen öltözködik. Gondosan fésült igényes frizurája van. Tulajdonképpen egészen csinos, mondjuk rettentően kancsal. Egy úriember kinézetű férfi és egy nagyapa kísérik. Az öreg halk ám reszelős hangon beszél a férfihez, míg ő mereven néz előre és néha bólogat. Miközben a furcsa társaságot szemlélem, azon tűnődöm, vajon látszik-e valakin, hogy nincs identitása. Még erősebben vizsgálom a három utast, vajon rajtuk látszik-e, hogy van-e nekik vagy sem. Megdörzsölöm az ablaküveget, amitől az nem lett tisztább, de legalább jól összemaszatoltam magam. A halvány tükröződésben vizslatom magam. Nem látok semmi kirívó különbséget. Valószínűleg nem látszik, megnyugodom. Ám bár lehet, hogy nekik sincs. Újra kissé ideges leszek. Észreveszem, hogy a busz túlsó feléből egy másik öregúr figyel engem keserű fél mosollyal a száján. Ahogy vissza nézek rá ő lassan, fejcsóválva elfordul. Egyszer csak leszállok, nem is nézem hol. Hopp ez a Moszkva tér. Akkor valószínűleg a Moszkva téren szálltam le. Bár mostanában egyre többen hívják Széll Kálmán.
Igazából azért reménykedek benne, hogy megtalálom, amit keresek. Tehát nem adtam fel. Csak azért lelkileg fölkészítem magam arra az eshetőségre, hogy nem találok semmit. Sodródok a tömeggel. Valami plázába érkezem. A falakon barlang festmények, itt-ott egy mamut szobor vagy ősállat porcika. Egyébként meg tele van fel-alá rohangáló ősemberekkel. Ám vannak itt boltok is. Lehet venni mindenféle cuccot. Főleg ruhákat. Át is kutatom a boltokat a biztonság kedvéért. Nem-e lapul két piros női garbó között az identitásom. Hát nem. Hosszan ácsingózok a fagylaltos előtt. Kér valamit? - kérdezi szigorúan egy marcona köpcös figura a bolt mögött bajusszal. Egy tölcsér identitást kérnék - mormogom és odébbállok. A harmadik emeleten egy nagy könyvesbolt terpeszkedik. Tétovázva állok a bejáratnál. A könyvekkel otthon sem volt szerencsém. Azért meg kéne nézzem az ittenieket is, bár rémesen sokáig tart mire mindet végig lapozom. Ledöbbenek. Rögtön könyvesbolt mellet egy kis üzlet található, ami eddig elkerülte a figyelmemet. Szép vörös, kacskaringós betűkkel ki van rá írva, hogy IDENTITÁS BOLT. Hát persze. Én ostoba! Miért is a cipőboltokat jártam végig identitásért, amikor itt ez a bolt. Cipőt a cipőboltból, identitást az identitás boltból. Hát nem? Kicsit még tépem az arcom, majd rárontok az eladóra. A középkorú úr megértően mosolyog és bólogat, amikor elé tárom a problémámat. Tíz perces előadás következik, melyben kifejti mennyire szuper, klassz és tökmodern identitásokat lehet náluk kapni. Akkor, ha mutatna esetleg egy darabot! – vágok a szavába. Kissé sértődötten tárja ki az identitás spájz ajtaját és betessékel. Ámulat. Hosszú polcsorok a plafonig érnek és mind tele vannak szuper, klassz és tökmodern identitásokkal. Az eladó hosszas álldörzsölés, halántékmasszírozás és bajusz pödrés után találomra lekap egyet és büszkén az orrom alá dugja. Gyorsan fölpróbálom. Kissé nagynak tűnik. Lötyög rajtam. Ilyenben azért mégsem járhatok. Mi tagadás ezt az eladó is gyorsan belátta és előszed egy másikat. Ez meg túl kicsi, nem férek bele. Kezdem kínosan érezni magam. A fickó mélyebbre túr. Na ennek tökéletes a mérete. Úgy érzem magam benne, mint hal a vízben. Igazából nem nagyon tetszik a színe, mondom az ürgének szégyenkezve. Jó néhány további sikertelen próbálkozás után áttérünk a másik polcsorra. Az árusnak fölcsillan a szeme, amint megpillantja azt a darabot, ami szerinte végre jó lesz rám. Dagadó mellel nyújtja át és elkezdi ecsetelni, hogy ez a széria az egyik legkelendőbb. Még folytatná, de halkan megjegyzem, hogy amit átnyújtott, az egy női identitás. Most már legalább az eladó is elkezdett némiképp feszengeni. Ettől én csöppet jobban érzem magam. Most már sorra adja a különféle darabokat fölpróbálásra. Amíg én küszködök velük ő tovább kutat. Mi ez, hogy az egyik sem nekem való. Már kicsit fel vagyok háborodva. Miféle identitás bolt ez kérem szépen! Ám ekkor a boltos ember előkapar egy gondosan megmunkált dobozt valahonnan. Lesöpri fedeléről a port és óvatosan elém teszi. Szinte áhítattal nyitja föl a fedelét. Lassan előhúz belőle egy elsőrangú identitást. Remek darab. Csodaszép, ám mégse hivalkodó. Jópofa és komoly egyszerre. Méltóságteljes, de nem büszke. Int, hogy vegyem föl. Remegve húzom magamra. Az eladó reményteljes mosollyal és csillogó szemekkel figyel. Végre rajtam van. Rajtam van az identitásom. Na, milyen? – kérdi a már meglehetősen türelmetlen fickó. Pár pillanatig még ízlelgetem a dolgot. Hát, igazából elég kényelmetlen. –motyogom.
Morcosan járkálok a város utcáin. Már majdnem teljesen besötétedett. Az idő is enyhén hűvösre fordult. Arra gondolok legalább elhozhattam volna valamelyik identitást és akkor nem fáznék most ilyen borzalmasan. Dühös vagyok az eladóra, a városra, a járókelőkre és a mérsékelt időjárásra. Igazságtalanság! Direkt bele lépek az összes tócsába, ami elém kerül. Épp befordulok az Üllői útra, amikor bevillan. Hiszen az én identitásom az otthon van. Legutóbb az íróasztalomra csaptam le, de azóta rákerült egy szuahéli-magyar szótár és a legjobb rendőrviccek gyűjteménye. Loholok hazafelé. Kivágom az ajtót és berobogok a szobámba. Hát ezt el nem hiszem. Csak itt van. Az én saját identitásom! Végig itt volt! Az egyetlen hely ahol nem néztem. Nem is értem, hogy lehet az ilyet elfelejteni egyáltalán? Kissé elcsigázva, de némiképp diadalittasan szemlélem a kezemben fekvő identitásom. Aztán körülnézek a szobában. De mocskos nagy rendetlenség van itt mindenhol. És hát már piszok késő van. Éjfél elmúlt, hogy a fene vinné el.

Vissza az oldal tetejére