Kedves Lépegetők!

Szeretnénk figyelmetekbe ajánlani az alábbi történetíró pályázatot, amelyet a Ráhel Segítséget Szervező Alapítvány...

Az Irodalmi Lépegető úgy egy hónapja meghirdette az Év verse díjat.
Egy előzetes szakmai zsűri döntésének megfelelően...

Kedves Olvasó!

A következő művekre szeretnénk felhívni a figyelmet:

Novella:
...

Rebeka elgondolkozva tette le a Hetek egyik számát az éjjeli szekrényre. Véletlenül került hozzá az újság, az élettársa kapta egyik alkalmazottjától. Egy egész órát töltött a hetilap fölött. Megdörzsölte a szemét, majd körülnézett a tágas hálószobában. Ő és Rudolf ma alszanak először új, száz négyzetméteres, fényesen berendezett lakásukban. Gyönyörű hely volt, mégse töltötte el semmiféle öröm a negyven éves Rebekát, akit utolsó szülinapja óta depressziós pillanatok látogattak. Nem érezte magát boldognak, pedig szinte már minden célt kipipálhatott álmai listáján, amit még gimnazista évei alatt tűzött képzelete falára.
„ Vajon így érez Kathy Perry is?”- kérdezte magától. Az imént olvasott cikk eléggé felkavarta. Sokmindenben hasonlított Kathy-re. Kezdve azzal, hogy mindketten keresztényként kezdték. Kathy az Egyesült Államokban, ő pedig a magyarországi Hit Gyülekezetében. Az is közös volt bennük, hogy ma már egyikük sem volt keresztény, de ezt csak az egyikük ismerte el, és az Rebeka volt. Rebeka már 20 éve meghozta ezt a döntést, és azóta, bár nem ment túl messzire, nem a keresztény erkölcs szerint élt. Ezzel szemben Kathy, akit botrányok fellege övez, még mindig Isten-hívőnek tartja magát. Ez Rebeka szemében, aki mindig hűen követte az elveit, ez teljesen inkorrekt volt. Ő tudta jól, hogy csak az egyik, vagy a másik oldalon lehet állni, 20 éve úgy mondta volna, hogy senki sem szolgálhat két úrnak. Ugyanakkor megértette az énekesnőt, mert tisztában volt vele, hogy ahogy őt a szegénység kergette pénz hajszolásába, úgy Kathy-nek is kellett, hogy legyen egy nagy csalódása, ami megváltoztatta a szemléletét. Talán első lemezének sikertelensége, vagy csak a becsvágy, a hírnév és dicsőség csábítása? „valószínűleg mindkettő.”- gondolta Rebeka.
- Jössz vacsorázni?- egy kellemes férfiarc hajolt be az ajtón.
Rebeka szerette ezt az arcot, mert mindig önbizalmat sugárzott, és bármikor támaszkodhatott rá. Rudolffal még csak 5 éve ismerték egymást. A férfi vérbeli ügyvéd volt, nem úgy, mint Rebeka, aki bár ugyanazt a szakmát űzte, és nem is akármilyen szinten, eredetileg pedagógusnak készült, mint a szülei. Valójában soha nem érezte magáénak az ügyvédi pályát, csak egy eszköz volt számára, amivel megszerezhette a pénzt, amire mindig is vágyott, és úgy érezte feltétlenül szüksége van rá.
A vadonatúj konyhából csodás illatok szálltak. Rebeka sose szeretett főzni, de szerencsére ezen a területen Rudolf maximálisan kiegészítette. Jó étvágyat kívántak egymásnak, majd hozzáláttak az ételhez. Rudolfnak hamar feltűnt Rebeka csendessége, hisz ezeket a közös étkezéseket általában végigbeszélte. Rebeka gondolatai viszont még mindig Kathy Perry körül forogtak. Perry viselkedését egyértelműen elítélte, ez azonban magával szemben is kérdéseket vetett fel. Vajon ő jól döntött, mikor elhidegült Istentől, és engedte, hogy magával ragadja a munkamánia, ami azóta se engedte ki a markából? Vajon Isten hogy ítéli meg ezt a döntését? Nem most merült fel benne először a kérdés, de eddig szándékosan figyelmen kívül hagyta, élvezni akarta azt az életet, amit választott. Az, ha meghasonlik, meggyűlöli magát, közben pedig nem adja fel az elveit, tudta, hogy rövidesen megőrüléshez vezetné. pont ezért minden lehetőséget kihasznált, hogy dolgozzon, olvasson, felpörögve szórakozzon, csak egy pillanatra se kelljen törődnie a jövővel.
Alig evett pár falatot, máris a borosüveg után nyúlt, és háromnegyedig töltötte a vizespoharát. Az élettársa meglepetten nézett rá, hisz Rebeka sose ivott többet fél borospohárnál, és egy vizespohárba majdnem kétszer annyi belefér. Rebeka csak felhajtotta a vörösbort, és majd állát az összekulcsolt kezére támasztva nézett maga elé pár percig.
- Szerinted én jó ember vagyok?- kérdezte Rudolftól tétova hangon.
- Ezt a kérdést még sose hallottam tőled!- felelt az félig nevetve.
- Komolyan kérdem!- nézett a szemébe Rebeka.
- Nos, semmilyen bűncselekményt nem követtél el életed során, rendesen dolgozol, befizeted az adót, szóval semmi kivetnivaló nincs benned.
- Neked csak ennyit jelent az, hogy valaki jó ember?
- Mondjam másképp? Rendben. Szép vagy, kedves, intelligens, szeretetre méltó. Így már jobban tetszik?
Rebeka elmosolyodott. Természetesen a második válasz jobban megnyerte a tetszését. Újra megtöltötte a poharát, és az ajkához emelte.
- És Isten… szerinted haragszik rám?
Rudolf arca elsötétült. Nem szerette ezt a témát. De tudta, hogy Rebekát foglalkoztatja, és felelősségének érezte, hogy korrigálja. Letette a villát, és belefogott a magyarázatba:
- Isten valószínűleg nem is létezik. Fölösleges ezeknek a negatív gondolatoknak alávetned magad, és elhinned, hogy nem vagy jó ember. Ez nem igaz. Azok, akik ilyenekkel gyötrik magukat előbb- utóbb öngyilkosok lesznek. Mint az ügyfeleim. Annak ellenére, hogy annyi pénzük volt, olyan ostobák voltak, hogy ahelyett, hogy élvezték volna, kivégezték magukat. Még csak rám se hagytak semmit.
- Amennyi pénzt kivettél a zsebükből, ezen nem csodálkozom!
Rebeka nem állta meg nevetés nélkül. Rudolf meg volt győződve, hogy az ő ügyvédi személye pótolhatatlan, az emberek pedig lehetnének kicsit hálásabbak.
- És ha az egyik ügyfeled a halálos ágyán azt kérdené tőled, hogy mi lesz vele a halál után, mit felelnél neki?
- Hát…- Rudolf nem igazán találta a választ- Elsötétül minden, és nem létezik többé.
- Ennél még mindig jobb, ha valaki fél Isten haragjától, és ezért a Bibliának megfelelően él, hogy aztán a mennybe menjen, nem?
- Akkor te most miben hiszel?- replikázott Rudolf.
Ez a kérdés túl nehéz volt. Nem lehetett kibírni egy újabb pohár alkohol nélkül. Az üveg után nyúlt, de Rudolf elhúzta tőle.
- Mi a baj?- nézett kutatóan Rebeka bortól csillogó szemébe- Nem vagy elégedett az életeddel? Sokan csak vágyakoznak olyan sikerre, mint a tied.
- Milyen sikerre?- Rebekánál eltört a mécses. Miközben beszélt, könnyek csorogtak végig az arcán.- Az életem egy hamis csillogás. Sose értem el azt, amire igazán vágytam.
Rudolf értetlenül nézett rá, de nem kérdezett semmit. Tudta, hogy Rebeka folytatni fogja. Még életében nem ivott ennyit egyszerre.
- Tanár szerettem volna lenni, mint a szüleim. Mindig is nagyon szerettem a gyerekeket. És már negyven éves vagyok, és egy gyerekem sincs. Már eltékozoltam azt az időt, és miért? Pár millióért!
Rudolf megcsóválta a fejét, s megtöltötte Rebeka poharát. Az elkeseredetten kapott utána, és kiitta a tartalmát. Ettől kissé megnyugodott, és a férfi szemébe nézett.
- Én tudom, hogy Isten él, és én nem vagyok kibékülve vele. Sose voltam boldog nélküle. Mióta otthagytam a Hit Gyülekezetét, nem voltam boldog.
- És ha újra szegény lennél, de keresztény, akkor boldog lennél?
- Nem! Én soha nem leszek többé szegény! Eddig is mindent megtettem ezért, és ezután is meg fogok!- emelte fel a hangját Rebeka.
Rudolf megelégelte ezt a vitát.
- Na, jó, most már elég- felállt az asztaltól, és Rebeka székéhez lépett- Pihend ki magad, holnap majd szebbnek látod a világot. Máskor nem engedem, hogy ennyit igyál. –kivette a kezéből a poharat, és segített neki feltápászkodni. Rebeka, mintha csak erre várt volna, Rudolf karjaiba ájult, és fel sem eszmélt reggelig.
Vajon új életet kezd ez után Rebeka? Vagy minden marad a régiben? Sajnos ő már rég a rossz oldalt választotta, viszont felépítette a karrierjét. Már tudjuk, hogy sikeres élet nélkül a karrier semmit nem ér. De természetesen Isten mindkettőt meg akarja adni az embereknek, hogy boldog, teljes életet éljenek, sikeresen megfutva az előttük lévő pályát.

Vissza az oldal tetejére