Kedves Lépegetők!

Szeretnénk figyelmetekbe ajánlani az alábbi történetíró pályázatot, amelyet a Ráhel Segítséget Szervező Alapítvány...

Az Irodalmi Lépegető úgy egy hónapja meghirdette az Év verse díjat.
Egy előzetes szakmai zsűri döntésének megfelelően...

Kedves Olvasó!

A következő művekre szeretnénk felhívni a figyelmet:

Novella:
...

Egy vonat érkezik,
Leszállítanak róla,
Melletted egy néni több napja éhezik,
Szájából szól egy keserű nóta
Elválasztanak a rokonoktól,
Egy sorba kell álnod,
Kitűnik egy katona a monotonból,
Tekintete álnok.
Rád néz és így szól:
Fiatal vagy nemde?
El kell kanyaradnod
Egy épület felé mentek.
Azt mondják, ruhátokat vissza kapjátok
Ha a számotok rendben
Oda akasszátok
S vonuljatok tovább csendben.
De senki sincs csendben
Minden felől jajsikolyok jönnek
Itt valami nincs rendben
Befelé egyre többen jönnek
Hirtelen, s hangosan becsapódik az ajtó
Félelem, sikoltozás, üvöltözés hallható
Hirtelen valami sárga esik közétek
A levegő melegszik
A lehelletek tömények
A kis sárga kristály
szublimálni kezd
Melletted egy kislány
sikoltozni kezd.
Mindenki menekülni próbál,
De nincs kiút az ajtónál
Kaparhatod a falakat,
Ha nem találsz kapaszkodót.
Szemedbe hullik a vakolat,
Életre nem vagy való,
Mondja egy katona.
Ki kintről hallgatózik,
Nézi az órát, mely régi, és akadozik.
De ez sem az övé,
A gazdag Rózenberg fiának kincse,
Ki már nem élvezi ezt a fölényt,
S rokona már nincsen
Eltelik pár perc,
S egy ének hangzik
Áldó ima Istenhez
Majd a gáz elhalkít.
Kint az őr hallja az imát.
De fegyverére támaszkodva,
Megse mozdítja füle botját.
Letelt az idő. Nézi az órát.
És te már nem tehetsz semmit.
És nem átkozod a vonatot, ami Téged elvitt.

Vissza az oldal tetejére