Kedves Lépegetők!

Szeretnénk figyelmetekbe ajánlani az alábbi történetíró pályázatot, amelyet a Ráhel Segítséget Szervező Alapítvány...

Az Irodalmi Lépegető úgy egy hónapja meghirdette az Év verse díjat.
Egy előzetes szakmai zsűri döntésének megfelelően...

Kedves Olvasó!

A következő művekre szeretnénk felhívni a figyelmet:

Novella:
...

Hárman ültek az asztalnál: Te, Bosszú és ő, a Lelkiismeret.
Teraszon foglaltak helyet, teáztak, vitáztak:
Igyál még! – szólított föl szokatlanul, harsogón,
Mivel a teát nem ajánlják így. Alig egy korty,
De igen forró volt, még ihatatlan. Azonban
Bőszen ajánlotta Te, hívőn és hívogatóan. Csalóka,
Gondolván, de kezébe vette a csészét.
„Bátorodj, te szó, ne fogjon gyanút, ha már becserkésztem,
Ne engedjem meglógni a gondolatot, szólj szám
És nem fáj fejem. Csak mereven tekint rám, s gyomrom összeszorul.
Velem szemben ül, s nem issza. Még csak meg sem ízlelte.”
Tán nem kívánod? – kérdi Te, de ő nem válaszol, csak egy félmosoly:
Egyszerű és rideg, homályos és határozott. Ki tudná eldönteni,
Pár szóba foglalni a félmosoly erejét. Mily kifejező.
Majd megkérdve válaszol: Bosszú?
Igen! – ömlött rá a válasz. Oly heves és indulatos.
Vöröses és izzó, haragos és kielégíthetetlen.
„Gúzsba köt és megfékez, rabszolgája vagyok néki.
Ne köss meg, te társadalom szülöttje, hadd ringassam magam -
Mondta -, hadd ringassam magam édes álomba,
Gyönyörű, szabad félhomályba, hol nem éget a Nap,
Eső nem hullik rám, örökké tart a halandóság.”
Csak néz, kezében a csésze, attól is hallva a szót:
Ragadj meg! Igyál! De a nem, a tea néma, a mérge öl.
Ekkora felhajtás ezért? – kérdi, magáról harmadik személyben,
Mint kívülálló beszél. – Nem állok én a Te utadba.
Csak tanácsot adok. Tán zavar?
„Zavar-e? Gyűlölöm! Ki fegyverként használja valóságnak
És igazságnak hívott tévhitet, vagy puszta látást, az maradjon holt.”
A beszélgetés abbamarad. Az akarat vet véget minden tanácsnak,
Remélve a jobbat. Hát hadd igyam, majd a teás csészét kiitta.
Furdaljon mást e lélek, süllyedjen el annak ismerete.
Álmodj képzetekkel és éljél vágyakkal. – kívánta magának Te.

Vissza az oldal tetejére